A világbajnokság utórezgései – Horváth Imre gondolatai

dav

Rengeteg tanulsággal, sok jó és rossz élménnyel zárt a 2018. évi szektorlabda és asztali labdarúgó világbajnokság. Ezt próbálom röviden összefoglalni.

Már a rendezés sem volt egyszerű történet, miután a rendezést vállaló japánok bedobták a törülközőt. Szerencsére a japán rendezést szorgalmazó brazil ISBF alelnök átérezte saját felelősségét, és magára vállalta a rendezést, méghozzá nem is Brazíliában, hanem ideiglenes munkahelyén, Portugáliában, lisszaboni helyszínnel. A helyszín gyönyörű volt, de a körülmények és a lebonyolítás megszervezése méltatlanok voltak egy világbajnoksághoz. Ha a lebonyolítás feletti irányítást nem veszi át a helyszínen a magyar ISBF alelnök, akkor a VB akár botrányba is fulladhatott volna. Ezzel együtt köszönet jár a brazil alelnöknek, mert hatalmas munkával, igen rövid idő alatt képes volt beugróként megszervezni a VB-t.

dav

Mivel kevés idő maradt a VB előkészítésére, számos hiányosság merült fel. Ez nem csupán befolyásolta a végeredményeket is, rányomta a bélyegét a média-megjelenésre, és más fontos szempontok teljesülésére. A versenyzők leginkább a szektorlabda pályák alkalmatlanságát szenvedték el, de becsületükre legyen mondva, hősiesen küzdöttek az irreális körülményekkel.

Az azonban már nem válik a szektorlabda szakág dicsőségére, hogy vitáktól volt hangos a versenyterem. A balhékban egy magyar és egy román versenyző járt az élen. Ráadásul egyes versenyzők a mérkőzések között alkoholt is fogyasztottak, amitől persze “jobban kezdtek látni” társaiknál. Mindez nagy megrökönyödést okozott a nagy számú brazil különítményben és a portugál házigazdákban. Az sem tett jót, hogy a magyar elnök a VB megnyitó napján önmagát nevezte ki szövetségi kapitánnyá, mely feladatokkal minden embersége, és jóindulata ellenére sem sikerült megbirkóznia. Ezek közül a csapatösszeállítással azonban nem volt baj, hisz nehéz lett volna az egyébként világklasszisokkal telitűzdelt magyar szektorlabda csapatot rosszul összeállítani. Ennek ellenére nem volt könnyű elhozni az aranyérmet. A román válogatott tagjai a magyar bajnokságban edződve nagyon is megtanultak játszani, és csak kemény ellenállás után sikerült legyőzni őket. Itt kell megjegyezni, hogy a brazilok rengeteget fejlődtek, és néhány meglepő eredményt produkáltak.

dav

A 12 érintéses szakág csapatai feltűnően fegyelmezettebben és sportszerűbben viselkedtek. Játék közben síri csend uralkodott a teremben. Egy pisszenést sem lehetett hallani, nehogy megzavarják egymást. Persze a meccsek végén elszabadult a pokol és a brazilok (mivel szinte mindig ők nyertek) fülsüketítő üvöltésben törtek ki, és gyerekként örültek sikereiknek. Ebben a szakágban nincs kettős vetélkedés, itt a brazilok az egyeduralkodók. Ezzel együtt a magyar csapat nem vallott szégyent, mert döntőig jutott, ahol egy-két meglepő eredménnyel hívta fel magára a figyelmet. A brazilok külön kiemelték, hogy rengeteget fejlődtünk, és őszintének tűnt gratulációjuk. Válogatottunk itt és most ezüstérmével kihozta magából a maximumot.

Három földrész 8 országa vett részt a VB-n. Ausztrálok kiöregedtek, Afrikában pedig most nem egészen alkalmas az időpont a gombfoci terjesztésére. Ezért voltunk ennyien. Voltunk már kétszer ennyien is, de sokan anyagi okokból maradtak távol. Különösen a jó erőt képviselő szerb válogatott távolmaradása volt fájó. A VB-n kívül lejátszották a Klubvilágbajnokság döntőjét is, ahol szektorlabdában a magyar Testvériség csapata diadalmaskodott, míg a 12 érintéses szakágban a Vasco da Gama lett a világ legjobb csapata.

Érdekesség, hogy mindkét szakágban akadt valaki, aki mindent megnyert, ami csak megnyerhető volt. A 12 érintéseseknél Nando Ferreira, a Vasco gombozója volt az a valaki, de szegény annyira túlizgulta egy döntő fontosságú lövését, hogy a gól után rosszul lett, összeesett és a mentők vitték el. Szerencsére hamar kiheverte ezt az örömsokkot és másnap már mosolygósan tért vissza a versenyterembe, hogy átvehessen egy maroknyi aranyérmet.

Szektorlabdában Lukács Viktornak sikerült ugyanez, aki nem csupán egyéniben, párosban és csapatban lett világbajnok, de klubcsapatával, a Testvériséggel a klubvilágbajnokságot is megnyerte. Vitya – az egyébként rendkívül sportszerű és népszerű játékos – teljesítménye egy sajátos “Év játékosa pontszámítás” alapján kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Magyarországon ő lehessen sportága legjobbja, azonban ezt a bakit korrigálta a nemzetközi szövetség, ahol a föld legjobb szektorlabdázójának választották a 2018-as évben.

Ha valaki beszél portugálul, akkor részletes tudósítást olvashat fotókkal, összeállításokkal, eredményekkel Rio de Janeiro állam szövetségének honlapján, az alábbi link alatt: https://www.fefumerj.com.br/mundial-de-futebol-de-mesa-2018-brasil-domina-na-bola-12-toques-e-a-hungria-no-sectorball/

A világbajnokság értékelése felemásra sikeredett. Az eredmények egészen kiválóak voltak, de morálisan jócskán akadt restellnivalónk. A szervezettséggel is voltak problémák, de nem csupán a válogatott körül, hanem odahaza a MALSZ háza táján is. Nem is maradt el a kritika, ami miatt a csapat hazajövetele után lemondott az elnök, a főtitkár és több elnökségi tag is, aminek következtében 2019. január 12-én rendkívüli tisztújító közgyűlést kell tartani.

Nem igazán az a baj, hogy felelőtlen, vagy rossz emberekből állna a vezetőség, hanem talán az, hogy nem vesszük elég komolyan önmagunkat. Ennek legjobb példája, hogy az elnökség többször is hozott jó döntéseket, határozatokat, amiket aztán nem valósított meg, vagy határozatainak nem szerzett érvényt, amellyel komolytalanná tették az egyébként helyesen kitűzött célokat. Nem volna jó, ha most minden vezetőségi tag szanaszét szaladna, inkább okulni kellene a hibákból, és újra összeállni, de most már következetes szervezetvezetéssel. A magam részéről ehhez kívánok erőt, egészséget, és egy sikerekben gazdag boldog új esztendőt!