2024. december 04. szerda 00:44

A Magyar és Nemzetközi Szektorlabda Szövetség oldala

Minden, amit a versenygombfociról tudni akarsz: szektorlabda, 12 érintéses asztali-labdarúgás

A sportág története >

A sportág története 1989. szeptember 30-tól datálódik, ugyanis ekkor alakult meg a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetség Budapesten, a II. kerületi Hazafias Népfront székházának dísztermében, amelyet Budapesten a Fővárosi Bíróság 1990. március 6-án vett nyilvántartásba, méghozzá sport tevékenységi körrel! A szövetség elnökének azt a Horváth Imrét választották, aki 1982 óta folytatott kitartó küzdelme eredményeképpen létrehozta a szövetséget, és elérte a játék sportággá válását.

Ezzel, hogy egy magyar bíróság – szakértők bevonása után – az asztali-labdarúgást sporttevékenységnek minősítette, megszületett az első sportág, amelyet magyarok adtak a világnak! Az asztali-labdarúgás elnevezés 2003-ban szektorlabdára változott, de erről majd később.

Nem lenne azonban teljes a sportág története, ha kihagynánk annak népi játék előéletét. Fontos tisztáznunk, hogy az asztali-labdarúgás – vagyis most már új hivatalos nevén a szektorlabda – a gombfoci nevű futballutánzó játék szellemi-ügyességi sport változata, amely 1910 körül alakult ki Magyarországon. A gombfoci játékon első ránézésre is szembetűnik, hogy megszületésében nyilvánvalóan szerepet játszott az elmúlt század elején hazánkban meghonosodott és egyre népszerűbbé vált futball.

Ezt a játékot asztalon játszották, de nem csak gyerekek, hanem szép számmal felnőttek is. A futballistákat kabátgombokkal személyesítették meg, labda gyanánt pedig inggombot használtak. Kaput fapálcikákból ragasztottak, hálóként sebkötöző gézt alkalmazva, vagy papírból hajtogatták. A gombokat újjal pöckölve, vagy körömrányomással mozgatták, a lehetőleg téglalap alakú asztalon csúsztatva. A cél természetesen a gól elérése volt. A szabályok is futballszerűek voltak. A két fél felváltva mozgathatta játékosait. Ilyenkor a labdát a mozgásba hozott gombbal eltalálva próbálták azt az ellenfél kapujába juttatni. A győztes nyilván az volt, aki több gólt rúgott az időre játszott mérkőzésen, vagy hamarabb érte el a 6 gólt.

Az 1920-as, 30-as években Magyarországon az a szokás alakult ki, hogy lakóhelyi, iskolai, stb. közösségekben 10-20 fős klubok verbuválódtak, akik keresni kezdték egymással a kapcsolatot. Így jöttek létre klubok közötti barátságos mérkőzések, utca, vagy iskolabajnokságok. Ez a fokozódó versenyzési igény hívta életre az 50-es években azt az ötletet, hogy a játékszabályok egységesítésével lefektessék a versenyszerű gombfocizás alapjait.

Gombfoci 1954-ben
Gombfoci 1954-ben

Az egyik vállalkozó szellemű baráti társaság 1958-ban újsághirdetés útján tanácskozást hirdetett meg a budapesti Kárpátia étterembe abból a célból, hogy az ott megjelenő klubvezetők egységesítsék a játékszabályokat és a magyar egyéni, illetve csapatbajnokságok lebonyolításához megfelelő körülményeket, valamint semleges helyszínt biztosítsanak. Az összejövetelen mintegy 200 baráti kör képviseltette magát, ahol létrehozták az Asztali-labdarúgó Ideiglenes Intéző Bizottságot, és lefektették a szervezett gombfocizás alapjait. Ezzel megkezdődött az országos bajnoki rendszer működtetése.

A vezetőség kérte az akkoriban illetékes Belügyminisztériumtól, hogy engedélyezzék a sportszövetségként való működésüket. Erre azonban többszöri kísérlet ellenére sem került sor. A sportág akkori irányítói azonban nem veszítették kedvüket, hanem – ha úgy tetszik – „földalatti mozgalomként” működtek, írták ki versenyeiket, az egyszerű meghívásos kupáktól, tornáktól kezdve a Nemzeti Bajnokságig bezárólag. Meghatározó jelentőségű esemény volt, hogy 1964-ben kiadásra került az első hivatalos szabálykönyv is, amely máig az alapját képezi a jelenleg érvényes, nemzetközileg is elfogadott játékszabályoknak.

A játék szerelmeseinek 1990-ig kellett várni a sportággá válásra, amely a magyar szövetség megalakulásával, illetve bírósági bejegyzésével valósulhatott meg. A sportág megszületése körül még csak 17 klub alakította a szövetséget, de öt év elteltével már 100 fölé emelkedett a tagszervezetek száma. A magyarok úttörő kezdeményezésének hamar híre ment a világban. Először a Kárpát-medence országai vettek példát magyar sporttársaikról a versenyrendszer megszervezésében, hiszen náluk – Magyarországhoz hasonlóan – a magyarok által lakott területeken szintén őshonos népi játéknak számított a gombfoci, majd a Kárpát-medencétől távolabbi országok magyar diaszpóráinak gombfocikedvelői is értesültek a hazai fejleményekről. Lakhelyükön ők voltak az első „hittérítők”, akik bemutatták és megkedveltették környezetükkel ezt a kreatív magyar találmányt.

A sportág külföldi elterjedése indokolttá tette a Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetség megszervezését és megalakítását, melyet a tagországok budapesti székhellyel, magyar elnök (Horváth Imre) megválasztása mellett hívtak életre 1993-ban. Azonban – ahogy a magyar szövetség bejegyzése 1958-tól 1990-ig váratott magára – ez a nyilvántartásba vétel sem ment simán. A magyarországi Tiszavasváriban 1993-ban történt megalakuláskor 7 ország képviselői mondták ki az – angol nevének rövidítésén – ITFA megalakulását. Azonban a bíróság ezúttal nem volt jó partner, mivel csupán 9 évnyi jogi huzavona után, többszöri újra-megalakulás után, 2002-ben került nyilvántartásba vételre a nemzetközi szövetség.

Időközben kiderült, hogy két másik futballutánzó asztali játék (a Magyarországon is közkedvelt csocsó, továbbá a subbuteo) is nemzetközi sportszövetséget alakított és mindkét szövetség magyar fordítása asztali-labdarúgó szövetséget jelent. Ezért a nemzetközi szövetség vezetői az elnök javaslatára a sportágat – a játék arculatát alapvetően meghatározó passzolási szabály, vagyis a „szektor szabály” neve után – szektorlabda névre, a szövetséget Nemzetközi Szektorlabda Szövetség névre keresztelték, hogy kitérjenek a névazonosság elől.

Az 1990-es évek közepétől néhány éven át sajnálatos szövetségi belső viták zavarták meg a sportág töretlen fejlődését Magyarországon. Ennek hatására jelentősen visszaesett a létszám, és a versenyrendezési színvonal. Mindezt látva, és megunva a parttalan vitát, a szövetség alapító elnöke számos klub társaságában kivált a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetségből (MALSZ), és megalakította a Magyar Szektorlabda Szövetséget (MSzSz), amely átvette a nemzetközi kapcsolattartás, és a hazai rendezésű világversenyek feladatkörét, továbbá 2013-ra a haza versenyrendszer működtetését is.

A két szövetség között végül egy egészséges, és barátságos munkamegosztás alakult ki. Ennek során a nagyobb létszámmal bíró MALSZ szabadidős versenyeket szervez, míg a kisebb létszámú MSzSz egy sportág működéséhez tartozó valamennyi terület ápolását feladatának vallja, a szabadidősport események szervezésétől az utánpótlás nevelésén át a minőségi versenysportig, a válogatott kiállításáig, a fogyatékkal élők sportjának szervezéséig. Sőt, még a sportág nemzetközi népszerűsítését is, továbbá egyéb közhasznú tevékenységeket, mint például kulturális hagyományok őrzését, határon túli magyarok segítését, vagy egészséges életmódra nevelő közösségek létrehozását, stb. Érdekesség, hogy a két szövetség tagsága nem kis részben átfedi egymást, amely a szükséges feltételek megléte esetére előre vetíti egy későbbi egyesülés lehetőségét.

119-1937_IMGAz ITFA megalakulásával kezdetét vették a világversenyek is. Az első Európa-bajnokság (1994-ben), és az első világbajnokság (1996-ban) is Budapesten került megrendezésre, mindkettő totális magyar siker közepette (férfi-női egyéni, és csapatarany). Érdekesség, hogy mindkét eseményt maga az elnök szervezte, miközben játékosként tagja volt aranyérmes csapatának. Ez a jó sorozat azóta sem szakadt meg, mivel a magyar válogatott a valaha megrendezett világversenyek vonatkozásában 1994-től eddig valamennyi világ és Európa-bajnokságát megnyerte, mely sorozat megszakadása leghamarabb a 2014-es EB-n lehetséges.

A világversenyek köszönhetően újabb klubok születtek külföldön, és olyan országok is bekapcsolódtak a sportág vérkeringésébe, ahol ezúttal nem az ott élő magyar diaszpóra hatására kezdtek el játszani. Közülük is kiemelkednek a brazilok, ahol óriási tömegekben, a sportág állami elismerése mellett játszanak a magyartól kissé eltérő, gombfociszerű játékot. Tekintve, hogy ezt a brazil típusú gombfocit már a szomszédos dél-amerikai országokban, sőt az USA területén és Japánban is ismerik, a nemzetközi szövetség (ISBF) vezetői úgy döntöttek, hogy 2010-től második szakágként felveszik a világversenyek programjába. Az új szakágban a szektorlabdában megszokott passzolás helyett a labdavezetés jellemző, ahol egy akció végigvitelére összesen 12 labdaérintés áll rendelkezésre, ezért a játék magyar fordítása a 12 érintéses asztali-labdarúgás. A két szabályrendszer kitalálói toleránsan azt mondják, hogy majd az idő eldönti melyik szabályrendszer a jobb, addig is Európa és Dél-Amerika is játssza a másik fél játékát.

Jelenleg mindkét szakágnak megvannak a maga sztárjai, de sokan vannak, akik annak ellenére elkezdték tanulni az egyik, vagy másik szakágat, hogy valamelyikben már jó eredményekkel rendelkeznek. A brazil gombfoci latinosabb temperamentumú, míg a magyar gombfoci taktikusabb, precízebb játékot, és gondolkodást kíván. Így hát ki-ki vérmérséklete szerint talál magának játéklehetőséget a sportágon belül.