Néhány jó tanács a felszerelések használatához
A gombfoci versenyszerű űzéséhez, vagyis a szektorlabdához az alábbi sporteszközök szükségesek:
versenyasztal
kapuk
bábuk
labdák
nyomópálcák
szektormérő
Versenyasztal:
A gombfoci pályát otthon is lehet barkácsolni, hiszen a pálya méretei a játékszabályokból kiolvashatóak, az ott lerajzolt ábráról. A gombfocipálya azonban nem versenypálya. A kettő között az a különbség, hogy a versenypályával szembeni elvárás a méretbeli pontosság és a tökéletesen sima felületen túl a kiszámíthatóan egyenletes csúszás, amit csak szakember tud elkészíteni. A kiszámíthatóan csúszós felület nélkül viszont pont a játék kiszámíthatósága, pontosabban a labda és a bábuk csúszásának precíz kiszámíthatósága vész el. Ezáltal szerencsejátékká válik egy szektorlabda, mert a labdánk ott áll meg, ahol akar és ilyen körülmények között még egy gombfoci mérkőzés is elveszíti a varázsát! Tehát egy igazi meccs kelléke a versenyasztal! Karbantartása egyszerű. Minden mérkőzés előtt egy hintőporos törlőeszközzel érdemes alaposan átdörzsölni. Ezzel a módszerrel az asztalról eltávolíthatjuk a kezünkről rátapadt izzadtságot, szennyeződést és máris újra egyenletesen csúszik a pályánk A világ legjobb versenyasztalai a Gombfoci Szaküzletben kaphatóak.
Kapuk:
A kapukkal általában nincs sok gond. Természetesen itt a méretek pontossága a legfontosabb. A továbbiakban csupán egy követelmény van, hogy az erős kapura lövésből származó gól ne vágódjon ki hirtelen a kapuból, mert az vitára adhat okot. Szép kapukat lehet házilag is készíteni, csak sok vele a bíbelődés.
Bábuk:
Más a helyzet a bábukkal, vagy ahogy szoktuk nevezni őket, a játékosokkal. Valamikor nagyapáink kabátgombokból készítették, csiszolással, reszeléssel, külön-külön a nagydarab hátvédeket, meg a mozgékonyabb csatárokat. Később, az 1950-es, 60-as évektől kezdve megjelentek az úgynevezett „trafikcsapatok”. Ezek az arcképpel ellátott fröccsöntött műanyag játékosok elég igénytelen minőségben, de legalább a kedvenc focicsapat színeivel és összeállításában „futottak ki a pályára”. Ma már precízen megmunkált, szinte tudományos alapon kikísérletezett csapatok kaphatóak, már a kezdők számára is. Ezekkel a bábukkal már nem probléma a labda pontos eltalálása, csupán csak arra kell koncentrálnunk, hogy hová is lenne jó passzolni.
Az összes eszköz közül a kezdőknek talán a legtöbb problémát épp a bábuk mozgatása okozza. Ezért erről is essen néhány szó. A szabályok lehetővé teszik, hogy a versenyzők a bábukat akár kézzel (körömrányomással, illetve pöckölve) vagy nyomópálcával mozgassák. Mivel kézzel nem lehet kellő pontosságot, illetve lövő erőt kifejteni, ezért a legelterjedtebb mozgatási forma a nyomópálcás bábumozgatás. Azok számára, akik eddig ilyet nem láttak, segítség képen leírjuk a nyomópálca célszerű használatát:
a nyomópálcát úgy kell kézbe venni, hogy a pálca két végét (mindkét kezünkkel) a középső ujj és a hüvejk ujj közé szorítva, a mutatóujjal pedig a pálca élét felülről megtámasztva megfogjuk,
közben kis terpeszállásban állva fejünket a bábunk fölé tartva, az asztal fölé hajolunk (de nem görnyedünk),
mindkét kezünket – a nyomópálcát továbbra is fogva – az asztalra helyezzük úgy, hogyha kezeink közé kerüljön az a bábu, amellyel lépni kívánunk,
ezek után a nyomópálca legömbölyített élét ráhelyezzük a kezünk között lévő játékos tetejére oly módon, hogy a kezünk minél nagyobb felületen érintkezzen a pályával,
a játékos tetejére helyezett nyomópálca felső élét olyan mértékben döntjük előre, hogy az kb. 45-60 fokos szöget zárjon be a bábu tetejének síkjával,
a bábu tetejére ily módon ráhelyezett nyomópálcát a bábuhoz történő folyamatos nyomása mellett hátrahúzzuk, közben végig tartva a fent említett dőlésszöget,
az ekkor kissé meghajlott nyomópálca a bábu széléhez érve lecsúszik onnan és rugalmasságánál fogva mozgásba hozza (kilövi) a bábut.
Labdák:
A versenylabda hornyolt korong alakú, pontos méretét a játékszabályok tartalmazzák, amelyet a gyártók 1 század milliméter pontossággal készítenek.
Nyomópálcák:
A nyomópálcákról érdemes tudni, hogy egy készlet legalább négyféle pálcából áll. Ezek a következők: normál passzoló pálca, normál lövő pálca, magasított passzoló pálca, magasított lövő pálca. A normál passzoló pálca nagy pontosságú átadások céljára szolgál. A normál lövő pálca pedig a nagy erejű kapura lövésekhez nélkülözhetetlen. A magasított pálcáknak az a szerepük, hogy a játéktéren kialakult bolyból T-betű formájuk miatt ki tudja választani azt az egy bábut, amellyel lépni kívánunk, de normál pálcával nem férhetünk hozzá. A négy darabos pálcakészletet természetesen tovább lehet fejleszteni speciális pálcákkal, a versenyző csapatához, illetve taktikájához igazodva. Érdemes ebben a kérdésben is a Gombfoci Szaküzletben dolgozó – válogatott játékosokból álló – szakemberek tanácsát igénybe venni.
A nyomópálcák használatát a bábuknál leírt módon célszerű használni.
Szektormérő:
A szektor mérésére szolgáló segédeszköz a szektormérő. Méréskor sem a labdának sem pedig a bábunak nem szabad elmozdulnia, mert az rekonstruálhatatlanná, ezzel érvénytelenné tenné a szektort. Ezért akkor járunk el helyesen, ha a mérés előtt egyik kezünkkel a bábut a pályához szorítjuk, a másik kezünkkel pedig a szektormérőt a bábu alsó széléhez illesztve lassan ráengedjük a labda tetejére. Így biztosítható a pontos mérés.
A versenyfelszerelések közül a versenylabda és a szektormérő használata során azok méretét megváltoztatni nem szabad, mivel ezek pontosan meghatározott alakúak és méretűek.