Újévi köszöntő! 2019 – Horváth Imre írása

Egy évvel ezelőtt elmaradt gombozó társaim újévi köszöntője, de most meneküljön mindenki, mert visszatérek a hagyományokhoz!

Azonban, még mielőtt rátérnék az új évi gondolataimra, tekintsünk vissza az óévre! A teljesség igénye nélkül néhány dolog.

A 2018-as év kétségtelenül legfontosabb eseménye a világbajnokság volt. Már a helyszín is izgalmas volt, hisz a szigetszentmiklósiak hiába alakítottak ki lisszaboni futball-barátaikkal jó kapcsolatokat, sok éven át sem sikerült elérni, hogy rákapjanak a helyiek a gombfoci ízére. Ez most a pillanatnyilag Porto-ban élő brazil ügyvédnek, Marcelo-nak, az ISBF alelnökének sikerült, ha korlátozott mértékben is, aki subbuteos barátaival kóstoltatta meg játékunkat, egyben rendezési segítséget kérve tőlük a VB lebonyolításához. A Belenenses FC Stadium (Estadio de Rostelo) igazán jó helyszínnek bizonyult, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a Tejo folyó tengeri torkolatára.

A VB-nek helyt adó stadion Santa Maria de Belém (vagy röviden Belém ) negyed területén fekszik, amely a portugál főváros, Lisszabon egyik kerülete, és a Tejo folyó partján található. Az elnevezés Betlehem portugál nevéből ered. Belém arról nevezetes, hogy a XV. és XVI. századi portugál felfedezők hajói innen indultak afrikai, majd tengerentúli útjaikra köztük Vasco da Gama 1497-ben.  A város csodaszép, tele van látnivalóval. Igazán turistacsalogató hely! A magam részéről nem bánom, hogy a gombfoci révén ide is eljutottam.

Az már egy másik kérdés, hogy a VB-rendezés még rózsaszín szemüvegen keresztül is igen mérsékelt színvonalúra sikeredett. Ennek ellenére nem gondolnám bírálni a főrendező Marcelo-t, mivel igen rövid idő, és igen behatárolt anyagi körülmények között kellett megfelelnie az elvárásoknak. Inkább köszönet illeti a munkáját, azért, hogy nem szakadt meg a hagyomány, és a tervezett időben megrendezésre került a VB.

Lisszabonban nem csak a rendezés dadogott, de kiütköztek szövetségünk eddig letagadott hibái is, amelyek a felfokozott hangulatban előjöttek, hiába sepertük be őket egész évben a szőnyeg alá. A felhangosodott bírálatok és a vélt, vagy valós okok miatti sértődések hatására szabályos lemondási hullám követte a VB-t. Még elnökünk is lemondott, pedig (egy elnökség tagtársával közösen) nem kevés anyagi áldozatot hozott a szövetségért, amit ezúton is köszönünk nekik. A támogatásuk nem volt hiábavaló, de a személyes véleményem szerint más átcsoportosításban hatékonyabban is felhasználható lett volna az a pénz.

Elkövetődött az a hiba, hogy a vezetés elsősorban a versenyzők kegyeit kereste nagyszerű körülmények teremtésével, amit (mondjuk ki) egyáltalán nem érdemelt ki viselkedésével a gombozók társadalma. Ha nem bántódnak meg az elnökség számomra szimpatikus tagjai, akkor leírom, hogy kissé népszerűség-hajhászó íze volt ezeknek a befektetéseknek, ahelyett, hogy a szervezeti struktúrát, és a belső kultúrát igyekeztünk volna kialakítani, ami eladhatóvá, támogatásra méltóvá tehette volna szövetségünket.

A sok finom kaját, piát köszönjük szépen megettük, megittuk, de ettől nem nézünk ki jobban, mint sportág. Azonban, ha összeszednénk magunkat, és látványában, szervezettségében megfelelnénk a mai kor nem alacsony követelményeinek, akkor kaphatnánk akkora támogatást, hogy minden versenyen szombathelyi szintű ellátás lenne, de mindez külső forrásból. Mi több, anyagilag is megbecsülhetnénk a jelenleg a közösségért ingyen dolgozó szilibalázsokat!

A fenti sorokkal közben el is árultam, hogy az idén voltak kiemelkedően jól támogatott események, de voltak magukra hagyott versenyek is. Az összkép eléggé zilált benyomást kelt. Ennek egyik oka a stratégiai terv hiánya (pedig ezt törvény írja elő, hogy minden szövetségnek lenni kell ilyesminek), továbbá az, hogy kisszámú (bár jó szándékú) vezetőségi intézkedés nem lett megvalósítva, nem lett betartatva, amitől gyakorlatilag komolytalanná vált a vezetőség, mivel saját maga nem volt képes érvényt szerezni akaratának. Hisz minden terv, minden intézkedés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Még egy pillanatra visszatérve a stratégiai tervre, ez azért volna nagyon fontos, mivel ebben átgondolnánk helyzetünket, elemezhetnénk erősségeinket és gyengéinket (SWOT analízis), majd ezen információk birtokában meghatároznánk azokat a kitörési pontokat, amelyeken keresztül megindulhatna a sportág (illetve a szövetség) fejlődése, más sportágak szintjéhez való felzárkózása. Ennyi pénz még megközelítően sem volt soha, mint mostanában a magyar sportban. Csak útjában áll a sportág fejlődésének az a vezető, aki nem ismeri fel a vissza nem térő lehetőséget, vagy tanácstalanul egyhelyben toporog. Kérem, ez lebegjen a szeme előtt mindazoknak, akik a január 12-i rendkívüli és tisztújító közgyűlésen jelöltetik magukat bármely tisztségre!

A 2018-as évről illik pár szót sportszakmailag is ejteni. A  szektorlabda csapat-világbajnoki cím visszahódítása elvárás volt válogatottainkkal szemben, amit hoztak is a fiúk. A többi szektorlabda eredmény is azt bizonyítja, hogy a magyar gombfoci világelső! A 12 érintéses csapat is a brazilok sarkában van már, de még egyelőre egyértelmű a brazil fölény, azonban a második hely sem szégyen. Idehaza a csapatbajnokság rendszere jelenleg szövetségünk legerősebb alkotóeleme. Azonban a játékszabályok hiányos ismerete, egyesek alkoholfogyasztása, a meccsek átadása, klubtársak, barátok futtatása, és a bírónélküliség szinte szerencsejátékká süllyeszti a versenyek végeredményének kialakulást. Mindez a vezetőség felelőssége! Emiatt többek (jómagam is) a játék abbahagyásán gondolkodtam, mert az embernek azt a kevés szabadidejét is mérgelődéssel tölteni nem igazi kikapcsolódás. Sportnak meg aztán végképp nem lehet nevezni, amelynek alapja, hogy mindenki egyenlő feltételekkel indul. Visszavonulási döntésemet azért függesztettem fel, mert több vezetőségbe kandidáló sporttársam kifejezett célja ezen állapotok megszüntetése. Ez egyelőre megnyugtatott.

Az egyes játékosokat figyelve a 12 érintéses szakág a szorgalmas gyakorlás miatt sokat fejlődött, amit brazil sporttársaink nagyon igyekeztek kihangsúlyozni!  Itt kialakult egy élboly, amely (sorrend nélkül) Kiss Leventéből, Puskás Lászlóból, Puskás Zoltánból és Nagy Lajosból áll. Hozzájuk van felzárkózóban Kovács Nándor is. Az idősebb, illetve az ifjabb Farkas Gábor, Horváth Imre, Szathmáry Károly, Pocsai Sándor, és Balizs Benedek képes egy-egy kiugró eredményre. Mindez pedig igen nívós, és izgalmas versenyeket eredményez.

Szektorlabdában Szendrei Tibor, Pákai György és Fülöp Elemér felváltva vezették a ranglistát. A válogató versenyeken viszont Pákai szerezte a legtöbb pontot. Az eredményességet tekintve azonban senki sem vetekedhet Lukács Viktor teljesítményével, aki a világbajnokságon egyéniben, párosban és csapatban is aranyérmet szerzett, sőt, még a klubvilágbajnokság aranyérmét is zsebre vágta! Ez sokak számára azért nagy öröm, mert Vitya példája bizonyítja, hogy sportszerűen is lehet kimagasló eredményeket elérni.

Ha már Lukács Viktort szóba hoztam, akkor róla elmondható, hogy talán ő volt az, aki a legnagyobb fejlődésen ment keresztül. Szintén a sokat fejlődők táborához tartozik Debreczy István, Mészáros György, Serák György, Valics Lehel, és Benkő János is. Dr. Gráfik Imre bácsi ranglistára kerüléséhez pedig külön gratulálunk! Ha nem is kirobbanó, de figyelemre méltó fejlődést produkált Lukács László, Moldován Károly, dr. Havas Péter, és Plemic Stevan is.

Az új idényben különös izgalmak leselkednek majd az NB I. mezőnyére, mivel a Vác megjelenése minden bizonnyal megnehezíti a bajnok Testvériség címvédési törekvéseit, és sokesélyessé teszi a dobogóért való küzdelmet. A versenynaptár tervezet is sok jó eseményt ígér, bár, mintha egy kicsit sok lenne a szektorlabda verseny, kevés levegőt hagyva a brazil versenyeknek. Aki mindkét szakágban versenyezni akar, annak fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt, mert embert próbálónak ígérkezik együtt a két sorozaton való helytállás. Sokat tépelődni sincs idő, mivel nagy valószínűséggel Románia lesz a 2020-as EB házigazdája (az ISBF hamarosan kihirdeti a döntést). Ha ez így lesz, akkor áprilisra tervezik a kandidálók az EB-t, ami azt jelenti, hogy 2019-ben minden kvalifikációs eseménynek le kell zajlani, hogy 2020-ban már csupán a válogatottak menedzselésével kelljen törődni.

Most pedig készüljünk a 2019. január 12-i közgyűlésre, hogy ott a lehető legalkalmasabb vezetőséget választhassuk! Ennek reményében kívánok a magam és a Nemzetközi Szektorlabda Szövetség nevében boldog új esztendőt!