Szlovéniai bemutató barcelonai kitérővel

A kapott szlovéniai telefonszám Vili Szekeresé, a közismert és közkedvelt lendvai sportvezetõé volt, aki akkoriban a Szlovén Olimpia Bizottság Ellenõrzõ Bizottsága elnöke volt. Vili bácsi mindig jókedvû, vidám ember, aki hamar igent mondott egy bemutató megszervezésére. Ekkor 1996-ot írtunk. A megbeszélt nap reggelén Horváth egy pályával a tetõcsomagtartóján elindult saját Lada gépkocsijával Lendvára, de a határtól 10 km-re egy közúti ellenõrzés útját állta. A tüzetes ellenõrzés után az egyedül lévõ rendõr közölte Horváthtal, hogy ezt kocsit bizony õ lopta valahol, de most lebukott. Horváth hiába magyarázta, hogy évekkel ezelõtt vette ezt a kocsit használtan a munkahelyi kollégájától, aki azt eredetileg újonnan vásárolta, ez nem hatotta meg a rend õrét. Erõsítésért akart beszólni a rendõrõrsre, de állítása szerint egy domb miatt nem volt vétel. A rendõr ötpercenként újra próbálkozott, de az a domb csak nem akart elmenni az útból. Amikor Horváth 2 óra várakozás után próbálta megmagyarázni a rendõrnek, hogy ez a technikai akadály estig sem fog elhárulni, õt pedig már egy órája hiába várják Szlovéniában, a rendõr hajthatatlan maradt. Ekkor Horváth közölte, hogy õ pedig most szép lassan beül a kocsijába és elindul Szlovéniába. Ha akarja a rendõr, lõjön utána. Erre az volt a „szerv” válasza, hogy jó, de a bal elsõ kereket cserélje ki a pótkerékkel, mert az nagyon kopott. Jó, hazafelé kicserélem – mondta Horváth, és elhajtott. De már késõn! Vili bácsit otthon találta meg, aki elmondta, hogy háromnegyedórát várt az összegyûlt 30 ember és éppen most mentek haza. Na de nem baj, megbeszéltek egy újabb idõpontot és barátságosan elköszöntek. A bemutató új idõpontja márciusra esett. Történt azonban, hogy idõ közben katalán gombfocizók az MLSZ-nek írt faxon magyar gombozókkal kerestek kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel és egy megállapodás gyorsan megtörtént telefonon, eredménye: látogassák meg a magyarok õket Barcelonában. Horváth praktikusan úgy ötlötte ki az utazás idõpontját, hogy Spanyolországból hazaféle megcsinálja az elmaradt szlovéniai elõadást is. Útra is kelt a különítmény. A kormánynál szokás szerint Horváth, társai Laci, a kiváló játékos, Linda (Horváth 15 éves – azóta világbajnokká lett – lánya) és egy spanyol tolmács volt. A 2000 km-es út megtétele után szédelegve, de boldogan álltak meg a katalán gombozók barcelonai fõhadiszállása elõtt, ami tulajdonképpen egy különféle játékokkal felszerelt klub volt. Alul gyors-étteremmel, felül, pedig sok gombfocipályával. Pestiesen felálltak a kocsival klub elé, lekötözték a tetõn hozott három darab pályát és behozták az épületbe. Vendéglátóik itallal kínálták az elcsigázott magyarokat az emeleten, amikor az éttermi vezetõ sietve lehívta õket, mivel egy rendõr éppen a rendszámát kezdte felírni a kocsijuknak. Horváth és a tolmács azt magyarázták, hogy csak lepakolták a Magyarországról hozott ajándékokat és már be is állnak a parkolóba. A rendõr azonban meg sem hallotta a védekezést, hanem kiállított egy 10.000 pezetás csekket. Indulatosan közölte a tolmáccsal, hogy Ön spanyol, tehát tudnia kellett volna, hogy nem állhat fel a járdára. De hát magyarok vagyunk, hajtogatta tovább a tolmács. Maguk spanyolok, ezért be kell fizetniük a büntetést. Ekkor Horváth besietett a klub elnökéhez, aki beszállt a vitába. Közölte a rendõrre, hogy a magyar vendégek épp, hogy csak kipakoltak, ezért ne büntesse meg õket. Ja, õk nem spanyolok, magyarok? – kérdezte csodálkozva a rendõr az elnököt. De hát spanyolul beszélte és azt hittem, hogy spanyolok – védekezett a katalán rendõr. Akkor nincs semmi baj, tessék idejönni, van itt egy üres parkolóhely, amíg lejönnek a járdáról, addig leállítom a forgalmat. További jó itt tartózkodást, a csekket, pedig kérem vissza. Viszont látásra! – mondta a rendõr és azzal el is tûnt. Az elnök mosolyogva magyarázta: csak a spanyolokat büntetik szigorúan Barcelonában, a katalánokat és a külföldieket nem. Így már érthetõ, hogy miért politikai kérdés a „spanyol uralmat” megtestesítõ fõvárosi Real Madrid és a katalán Barcelona focimeccse. A vendéglátók nekifogtak játékszabályaik bemutatásának. Ha jól fordított a tolmács, akkor talán az a legfontosabb elem, hogy gólt lõni az ellenfél térfelérõl lehet, mégpedig úgy, hogy a védõ által a csatárra rápattintott labdát az a játékos lõheti kapura, amelyikrõl az átjutott a támadó térfélre. Ekkor azonban súlyos taktikai és sportdiplomáciai hiba történt. Linda, mint lány-gombozó, igen nagy népszerûségre tett szert és félre is hívták egy kicsit játszani. Mire Laci és Horváth odaértek, Linda már 3-0-ra vezetett a bajnokság ezüstérmese ellen. Kérdezték is, hogy Linda milyen minõsítésû. Amikor megtudták, hogy minõsítése sincs, Laci pedig magyar bajnok, Horváth meg Európa-bajnok, nem is állt ki senki ellenük. Csupán egy mosolygós kopasz fickó ajánlotta saját, kabátgombból készült csapatát Horváthnak, hogy azzal játsszon egy félidõt, azután majd cserélnek. Meg is kezdõdött a mérkõzés. Katalán szabályokkal, billegõs, pörgõs, hápogó gombokkal Horváth 1-0-s vezetésre tett szert az elsõ félidõben. Ekkor csere következett. Magyar szabályok és Horváth csapata lett a fõszereplõ. Szebbnél szebb szektorok és gólok után 8-0 lett a második félidõ, tehát összesítésben 9-0. Többet tényleg nem játszott senki a magyarokkal és a VB-meghívást is udvariasan elhárították maguktól. Másnap délelõtt Horváthnak találkozója volt a CESS nevû nemzetközi szabadidõsport szövetség elnökével, de elõtte volt két óra szabadideje Barcelona megtekintésére. El is indultak Lindával a szállásukról, amikor az utcára lépve Horváth megijedt egy ékszerüzlet elõtt váratlanul felbukkanó, az ablakon keresztül kíváncsiskodó embertõl, aki meglepetésre nem más volt, mint Laci. Látva Horváth arcát, nevetve mondta, hogy arany ékszert szeretne vásárolni, de elõbb jól körülnéz a kirakatban. Hát jó, mondta Horváth, és tovább siettek a kikötõ felé. A két óra hamar elszaladt. A szállásra visszafelé tartva mit látnak szemeik, Laci még mindig ott állt a kirakat elõtt és gondosan méregette az ékszereket, de még nem döntött, hogy bemenjen-e. A barcelonai látogatás hamar véget ért. Sietni kellett Szlovéniába Vili bácsihoz, a megbeszélt idõre, a korábban elmaradt bemutatót megtartani. Laci végül nem vett ékszert, de úgy döntött, hogy csokikat fog vásárolni, azzal vigasztalja magát. Mivel az indulásig nem sikerült döntenie, hogy milyen csokikat is vesz, abban maradtak, hogy hazafelé, az autópálya valamelyik benzinkútjánál Laci beszerzi a saját és az ajándék édességeket. Az elsõ tankolásnál Lacira további 30 percet kellett várni, mert nem tudott szabadulni a csokik bûvöletébõl. Ez ismétlõdött meg Franciaországban és Olaszországban is. Igaz, hogy szinte minden kútnál ugyanaz volt a választék, de Laci nem kapkodós fajta és a Szlovén határ elõtt vére bevásárolt. Csakhogy ebbõl megint jó egyórás késés lett, mire a magyar gombozók ismét Lendvára értek. Vili bácsi most nem mosolygott. Kínos volt a helyzet. Annyit tehettek, hogy ott hagyták a pályát, mondván három a magyar igazság legközelebb nem 2000 km-rõl célozzák meg Lendvát. Ebben volt is igazság, Lacitól függetlenül. Egészen mostanáig nem is került napirendre a látogatás, de egy szlovéniai magyar újságíró közbenjárására ismét felmelegedett a téma. Vili bácsi december 5-ig ígérte, hogy megpróbálja összehozni karácsonyig a szektorlabda-show bemutatóját. Horváth pedig megfogadta, hogy a bemutató elõtti napon már elindul Lendvára, ami mint tudjuk Lentinél, a határ túloldalán fekszik. Megalszik este Lentiben és reggel elindul a délutáni találkozóra. Ha pedig a maradék 10 km-es utat rendben megtenné, akkor inkább sétálgat egy kicsit a városban, el ne késsen még egyszer.