„Kettős látás”

A Kárpát medencébõl jött diákoknál a legkisebb nyelvi probléma sem adódott a másik Kodolányiban, mivel valamennyien magyarok voltak. Többen gombfociztak is gyerekkorukban, mint például egy kassai fiú. Leglelkesebb azonban a horvátországi Kettõs Attila volt, akivel Horváth azonnal összebarátkozott. Attila meg is hívta új barátját a nyári vakációra falujukba, Kopácsra. A gyönyörû drávaszögi környezetben a szerbek által otthagyott aknamezõn keresztül vezetett az út a vadrezervátumnak is beillõ természetes fürdõhelyre, ahová minden nap átmentek. A nyaralás közben aztán az egyik nap meglátogatták a közeli Eszéken Attila édesapját, aki református lelkész és aktív közéleti ember volt. Itt Horváth elmesélte a játék népszerûsítésével kapcsolatos terveit, amivel, nagy tetszést aratott. Elmagyarázták neki a horvátországi magyarok civil szervezetinek mûködési rendszerét, és rögtön átkísérték a pont Eszéken székelõ Horvátországi Magyarok Demokratikus Szövetsége központjába. Az ottani vezetõkkel való megismerkedés után ajánlólevelet (meg ajánló telefonokat), valamint magyar szervezetek címeit kapta segítségül Horváth, hogy országszerte folytatni tudja munkáját. Sõt, még szlovéniai címet is kapott. A Pulán, Zágrábban és Rijekán tartott bemutatókról külön hamarosan írunk, most azonban haladjunk tovább az itt felgöngyölített szlovéniai szálon.