Jani!

Már megint itt hagyott bennünket valaki. Méghozzá olyasvalaki, aki közszeretetnek örvendett. Siska Jani, a szigetcsépi Újkori Táltosok kiváló játékosa 66 éves korában adta meg magát a betegségnek.

Jani különös jelenség volt! Kezdjük azzal, hogy talán hozzá kellene igazítani a sportszerűség mértékegységét, amely 1 Siska. Olyat még el lehet képzelni, hogy valaki hasonlóan sportszerű, mint ő, de sportszerűbbet aligha. Ezért mindenki más csak 0,… valahány Siska sportszerűségű lehet, az 1
egész Siska túlszárnyalása nem lehetséges!
Azt mondani sem kell, hogy Jani sosem próbálkozott sportszerűtlenséggel, de ez semmi. Ha véletlenül vitába keveredett azonnal ellenfele pártjára kelt, és inkább bocsánatot kért ellenfelétől, még ha tudta is, hogy igaza van.
Janinak volt egy senkinél sem tapasztalt szokása. Rengeteg csapatot gyűjtött össze, amelyeket gyakran váltogatott. Általában az ember legalább egy verseny alatt csak nagyon indokolt esetben cserél csapatot. Olyankor, ha azzal nagyon nem megy a játék. Ez Janinál nem így volt. Gyakran
meccsenként lecserélte a csapatát, de olyasmire is volt példa, hogy félidőben váltott csapatot.
Ráadásul bármit vett a kezébe, mindennel kiválóan játszott.
Igen, játszott,a szó valódi értelmében! Őt egyszerűen nem érdekelte, hogy gólt kaphat. Ő csak támadott. Egymás után adta a szektorokat az ellenfél orra előtt, és rengeteg gólt lőtt. Igaz, kapott is, mert a védekezés nem érdekelte. Tőle elképzelhetetlen volt egy 1-0-ás győzelem. Ha kellett, ha nem, csak támadott, és csak a játék szépsége érdekelte. Emiatt, és előzékenysége miatt soha nem nyert versenyt, pedig a kezében bőven benne volt egy versenygyőzelem. Képes volt bárkit megverni, de
bárkitől is kikapni. Őt ez nem zavarta, mert csakis a játékot élvezte.
Mosolygós személye hiányozni fog!