Horváth Imre: Visszatekintő az Európa-bajnokságra
10 min readAmikor befejeződik egy verseny, akkor nálam az első szó mindig a köszöneté. Igaz ez, ha vendég vagyok, és igaz, ha én rendezek versenyt. Mert hálás vagyok azoknak, akik, ha nem rendeznének versenyt, nem tudnék hol gombozni, legfeljebb edzéseken. Ez az írás most azoknak szól, akik lehetővé tették ennek a versenynek a lebonyolítását. Ők a következők:
Pályázat útján sikerült támogatást nyernünk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től, amit ezúton is köszönünk!Nagy Attila, a Kőbányai Önkormányzat sportreferense, volt egyetemi évfolyamtársam, aki azzal keresett meg néhány hete, hogy szívesen venne egy szektorlabda eseményt Kőbányán, amihez megpróbál egy kis támogatást szerezni. A javaslatára általam elkészített sportági tájékoztató anyagot és egy költségvetési tervet eljuttatott a Polgármester úrhoz, aki helyetteseivel egyeztetve úgy döntött, hogy az eredetileg 700 ezerre tervezett támogatási kérelmünket 300 ezerrel tudja támogatni. Mindezt azért, mert még emlékezett a KÖSZI-ben kifejtett aktivitásunkra, s arra, hogy annak idején a kerület mind a 17 iskolájában tartottunk sportági bemutatót, vagy iskolabajnokságot. A döntés után feltették nekem a kérdést, hogy vállaljuk-e a rendezést a csökkentett támogatással is. Erre én igent mondtam, mire megtörtént a szerződés kötés. Köszönjük Attila a kezdeményezésed és a lobbizásod! Még a terembérlettel is szerencsénk volt, mivel Polgármester Úr odaszólt a Kőrösi Művelődési Központba, nehogy piaci áron adják nekünk bérbe a termet. Így sikerül egy jelképes 100 ezer forintos bérleti díjban megállapodnunk, ami azért sem volt nehéz, mivel a Kőrösi igazgatója ugyanaz a Győrffy László, aki a KÖSZI igazgatójaként a 90-es években évi két ingyenes teremhasználatot engedélyezett az egyébként valaha volt legnagyobb létszámú versenyeinknek, a KÖSZI Kupának és a HORI Kupának. Neki is köszönünk mindent, visszamenőlegesen is!
Magyar Antinak köszönhetjük a pályákat, aki ügyesen elkérte főnöke féltve őrzött mikrobuszát, amivel 6 brazil pályát a Szili Balázs Szentkirály utcai klubjából, 9 db szektorlabda pályát pedig a káposztásmegyeri iskolából szállítottunk oda, és rendeztük be velük a versenytermet. A visszaszállítást is ő végezte velem. Köszönetet kell, hogy mondjak versenyzőinknek, aki a verseny végén segítettek kivinni a pályákat a gazdasági kijárathoz. Ott Mártonfi Pisti segített a kocsiba pakolni. Kondor Gabi pedig hozzájárult, hogy a novemberi 12 érintéses VB kvalifikációs versenyig (mely nála lesz megrendezve) a garázsában helyezzük el azokat a pályákat. Ez azért volt fontos, mert a Balázs klubjába már nem vihettük vissza a pályáinkat, mivel eladták az épületet, ahonnan mindenkinek (így nekünk is) ki kell hurcolkodni. Az itt lévő többi pályából 6 darabot Debrecen kapott szövetségi támogatásként, valamint 4 darabot Kocsis Gabi az új klubja megalakításához. Neki nagyon kell igyekeznie az elszállítással, mivel a ház gondnoka szeptember 20-ig garantálta a cuccaink biztonságát.
Ha már az előbb szóba hoztam Mártonfi Pistit, akkor róla rengeteg mindent írhatnék. Ő volt az, aki kapcsolatot tartott a magyarul nem beszélő külföldi sporttársainkkal, sajnos eredménytelenül. Pedig Pisti rengeteg kísérletet tett, hogy idecsaljon olasz, portugál, katalán és lengyel gombozókat, de különböző ürügyekkel mind lemondták jövetelüket. Vele együtt sokat hajtottuk a díjakat is, az oklevél elkészítése pedig az ő, pontosabban felesége érdeme. Igazán szépre sikeredett.
Azonban az oklevél eredetileg plakáttervnek készült, amit Matkó Peti tervezett, de mivel plakátra nem tellett a költségvetésből, felhasználtuk a munkáját egy egyedi oklevél elkészítéséhez. Peti a brazil szekció lebonyolításában is tüsténkedett, amiért neki is szintén köszönet jár. Matkó Peti neve mellett feltétlenül meg kell említeni, hogy mostantól ő lett a gazdája a sectorball.hu-nak, ahol egyelőre inkább 12 érintéses hírek, információk jelennek meg, de hamarosan bővülni fog a választék szektorlabda anyagokkal is. Ismerve Peti kreativitását, egyre inkább érdemes lesz azt a honlapot is nézegetni.
S ha már a lebonyolításánál tartunk, nagy köszönet Deme Gyuszinak, aki nem csak zökkenőmentesen bonyolította le ezt a nem egyszerű versenyt, de nyugodt, vidám, kiegyensúlyozott személyisége jó hangulatot sugárzott, amitől mindenkinek jó kedve lett. Egy vita nem volt a versenyen, se óvás, se fegyelmi, se semmi negatív dolog, csak a jó hangulat. Persze, ez a versenyzőink hozzáállásán is múlott, amiért nekik is köszönet jár. A tisztesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy Deme Gyuszi segítséget kapott ifj. Farkas Gabitól, aki a nevezők ismeretében még külföldi útja előtt kidolgozta a komplett lebonyolítást, amihez Gyuszinak csak minimális mértékben kellett hozzányúlni.
Annak külön örülök, hogy sikerült étkezést is biztosítani. A szombati 2 személyes tál az önkormányzati támogatásból lett fizetve, míg a vasárnapi kaja Kondor Gabi nagyvonalú felajánlása. Köszönjük Gabi! A magam részéről egy büfé kerettel szálltam be, amiből a VIP vendégek részesültek.
Köszönjük a média megjelent képviselőinek mind a beharangozót, mind pedig a tudósítást. Igazán nem panaszkodhatunk, hisz szerintem az esemény súlyánál nagyobb figyelmet kaptunk. Különösen büszke vagyok arra, hogy a médiumoknak előzetesen megküldött beharangozó írásomra az MTI-ből maga a Sport osztály vezetője személyesen hívott fel és jelentette be, hogy tudósítót küld az EB-re. Tőlük pedig számos más újság is átvette a híreket. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy a sportújságíró társadalom ismert és megbecsült tagja vagyok, hanem főleg új elnökségi tagunknak, dr. Dénes Tamás sajtófőnökünknek, aki ismert sportújságíró és sporttörténész, aki egyébként a Magyar Sportújságírók Szövetségének főtitkára. Tamásnak ezen felül köszönjük a beszédeit és a díjátadón való közreműködését is!
Külön köszönet a román csapat csíkszeredai különítményének is, hiszen felcsaptak teremberendezőnek. Ők másztak a falra, hogy feltegyék a tájékoztató anyagainkat és a sportági molinót. Marschal Pista pedig kiment a városba kinyomtatni a serlegek talpára kerülő szöveget. Ezt sem sok vendég csinálná meg. S ha már ennél a három fiúnál tartunk, nagyon örülök a megjelenésüknek és annak is, hogy Csíkszereda rész kíván jövőre venni az NB III-ban.
Maga a verseny számomra tartogatott néhány meglepetést. Természetesen a legnagyobb meglepetés Varga Ervin szektorlabda egyéni aranya. Innen is gratulálunk az ízig-vérig sportember jobbágyfalvi gombozónak. Pákai Gyuri után megerősítette azt a hitet, hogy szorgalommal, egy kis tehetséggel párosítva nem csak magyarországi játékosként lehet világra szóló eredményeket elérni. Igen, világraszólót! Merem ezt azért is leírni, mert bár kis létszámú volt a verseny, amelyen kevés ország képviseltette magát, de itt volt a szektorlabda szakág színe java. Ezért Ervin teljes mértékben büszke lehet magára!
A verseny előtt az erőviszonyokat latolgatva nagyon szoros csapateredményt vártam, méghozzá azzal a kiegészítéssel, hogy egyáltalán nem lennék meglepve, ha a játékban nem lévő, másfél éve nem játszó magyar sztárokat meglepnék a játékban lévő és a hazai versenyeken edződött, s ott kiválóan szereplő román válogatottak. Meglepetésemre a nagy harc elmaradt, győzött a rutin. Egyedül Pákai Gyuri nem hagyta magát, de ez most kevésnek bizonyult. Kicsit dohogtam magamban, amiért erdélyi barátaink nem veszik elég komolyan a brazil szakágat, de végül csak kialakult valami játék féle, ahol a magyar éljátékosok tizenegyesekkel döntötték el egymás között a végső helyezéseket. A csapatok összecsapásában nem beszélhetünk küzdelemről, oly nagy a különbség a magyar csapat javára. A párosoknál viszont nem történt meglepetés. A már korábban is sokat bizonyított Mártonfi – Magyar páros szerzett aranyérmet.
Mivel szóba hoztam az EB résztvevőit, nem hallgathatjuk el, hogy ez a verseny minden idők legszűkebb körű EB-je volt, de erről nem a szervezők tehetnek. Amikor Attila barátom felhívott, és ismertette javaslatát, egy percig sem haboztam, pedig már az előzetes jelekből sejteni lehetett, hogy egy mini EB lesz az eredmény. A Brazíliában élő kettős állampolgár olaszok és portugálok előre bejelentették, hogy leghamarabb 2022. márciusában hajlandóak csak eljönni. A lengyeleknek rossz emlékeik vannak Lakitelekről, mivel szemtanúi voltak egy magyar versenyzőhöz kötődő botrányos jelenetnek, a 12 érintéses versenyen. Különben is talán ők kötődnek hozzánk legkevésbé. A katalánok eredetileg jönni szándékoztak, várták is a lehetőséget, de a hirtelen időpont kijelölés számukra túl váratlan volt. Igaz, ők nem csapattal, csupán 2 fővel akartak jönni. A grúziai fiúnak sem volt jó az időpont. Elcsaltuk viszont a magyar születésű, de Írországban felnőtt, végül Magyarországon letelepedett, de ír állampolgárságú Greg Udvarit, vagyis Udvari Gergőt, aki valamikor Coma klubjában tanult meg játszani, és egyébként egyáltalán nem vallott szégyent most sem. Najror Zoli legyőzése igazi skalp. Gergőnek a 3 gyermeke mellett nem igazán van ideje gombozni eljárni, de a hívó szóra örömmel jött hozzánk. Ennek ellenére szívességként értékeltem a megjelenését, hogy ittlétével növelje a résztvevő országok számát.
Külön történet a szerb csapat távolmaradása. Sajnos nem pontosan ismerem a történteket, de Lakitelken valami olyan dolog történhetett, amin a szerb csapat tagjai vérig sértődtek. Jómagam kínosan ügyelek arra, hogy soha senkit meg ne bántsak, de azon az EB-n állítólag menet közben lett a kiírás megváltoztatva, ami igen hátrányosan érintette a résztvevő szerb és román csapatot. Tényleg nem tudom, hogy mi történt pontosan és azt sem, hogy a lebonyolítást vezető ifj. farkas Gábor versenyigazgató hibázott, vagy a résztvevő csapatok voltak figyelmetlenek, de a nagy hallgatásban orvosolatlan maradt ez a sérelem, ezért Sztévóék számára szitokszó lett az Európa-bajnokság. Ezért a távolmaradás mellett döntöttek. Csupán Najror Zoli volt hajlandó régi barátságunkra való tekintettel eljönni, és képviselni a szerb színeket. Feladat: ezt a sérelmet mihamarabb tisztázni kell, és igazságot tenni, mert amúgy sem vagyunk túl sokan, de ha még a jelenlegi létszámból is egyesek elmaradoznak, az nagy baj lenne.
Összességében elmondhatjuk, hogy amilyen kicsi, olyan jó hangulatú Európa-bajnokságot zártunk. A verseny előtt sokan kérdőjelezték meg a verseny létjogosultságát, de én azon a véleményen voltam, hogy akkor gombozzunk, amikor még lehet. Sajnos mostanra felborult a világ rendje, és minden kiszámíthatatlanná vált. A vírus világméretű vándorlását ember nincs, aki ki tudná számítani, ezért nem hallgattam dél-amerikai sporttársainkra, hogy márciusban eljönnének, hisz ki tudhatja előre, hogy milyen vírus-viszonyok lesznek akkor. lehet, hogy ismét szigorítások jönnek. Még az idén október végi lakitelki versenyért is szorítani kell, nehogy lefújják a versenyt a Népfőiskola Alapítványnál, mert akkor oda az országos egyéni bajnokságunk. Most úgy tűnik, hogy nem lesz probléma. Bár Tiszavasvári későbbre halasztotta a versenyét, de Deme Gyuszi bevállalósságának köszönhetően nem maradunk játék nélkül a hétvégén sem. Szombaton, vagyis szeptember 25-én megrendezésre kerül a Fesztivál Kupa, méghozzá VB kvalifikációs versenyként. Gyertek minél többen.