Megismerem, mert fehér

Mint köztudott, a hivatalos gombfociban 13 mm nagyságú, korong alakú fehér labdával játszanak. A labda egyéni felszerelés tárgyát képezi, tehát minden versenyzõ jó, ha tart magánál néhányat, mert ha egyik félnél sem lenne labda, akkor nincs mivel játszani és az alapállásból döntetlen (0 – 0) eredményt jelent. Történetünk idején még öt forint volt egy – ma 100.-Ft-os – versenylabda, de akkor is voltak szegényebb emberek, akiknek ennyire sem tellett. Ladányi Árpi is ezek közé tartozott, aki egyébként kifejezetten jó játékosnak számított. Õ abból indult ki, hogy mindenki szeretne játszani, tehát mindenki vesz labdát. Akkor hát neki miért kellene labdát venni, amikor mindenkinek van? Majd kirakja az ellenfél a saját labdáját, ha játszani akar, had vesszen az el, ha egy nagy, céltévesztett lövés után elrepül a versenyteremben. A nyomaték kedvéért még el is sütötte minden meccs elõtt a poénját, hogy: – nekem nincs labdám, jó az iksz (döntetlen), haver? Igen ám, de voltak még páran, kik szintén sajnáltak a saját labdájukkal játszani. Mivel többségük Árpinál gyengébb játékos volt, ezért nem volt jó üzlet nekik döntetlent ajánlani, mert azok boldogan el is fogadták azt. Ezért kénytelen volt beruházni és vásárolt egy labdát, amit csak végszükség esetén vett elõ. De amint elõvette, be is következett a tragédia. Egy nagy lövése célt tévesztett és nem is került elõ a meccs végéig a fránya korongocska. Árpit már nem is érdekelte az eredmény, csak a labdája. A meccs után fél óra pihenõje következett, és amíg a többiek játszottak, õ végigkutatta a versenyterem minden négyzetcentiméterét, hátha megtalálja a gondosan lemosott, hófehér labdát. De nem. Ekkor az jutott az eszébe, hogy végignézi az asztalokon játszókat, hátha valaki megtalálta az õ féltett kincsét és most éppen azzal játszik. Árgus szemekkel figyelt minden labdát, amivel csak a teremben játszottak, mígnem az egyik pályán meglátott egy, az átlagnál tisztább, fehérebb labdát. Odarohant az éppen meccset játszó két versenyzõ közé és rájuk kiabált: – megismerem, mert fehér! Ezzel felkapta meccs közben a labdát és elégedett arccal eltûnt, otthagyva az elképedt arcot vágó versenyzõket.