Hartmann és a kapkodás
2 min readHartmann közismerten kitûnõ játékos. Nem elég, hogy pontos, precíz a játéka, hanem kifejezetten a gondolkodó versenyzõk közé tartozik. Ezért aztán igen kemény ellenfele bárkinek. Védekezése, pedig egyenesen a legjobbak közé tartozik. Történt egyszer, hogy Hartmann egy versenyen a továbbjutásáért küzdött. Ehhez azonban gyõznie kellett jónevû ellenfele ellen. A kiélezett harcban nem bírtak egymással. Döntetlenre állt a meccs, ami Hartmann kiesését jelentette volna. Az utolsó perchez érve Hartmann bravúros lépéssel szektorba adható szögletet ért el. Ráadásul az egyik bábuja ellenfele tizenhatosának sarka elõtt állt, kiváló pozícióban. Ezt a helyzetet egy nálánál sokkal szerényebb képességû versenyzõ is hibátlanul megoldotta volna. Bepasszolta volna a szögletet szektorba és belõtte volna a helyzetet, megnyerve ezzel a mérkõzést. Hartmann azonban semmit akart a véletlenre bízni. Gondosan lehelyezte a sarokhoz a szépen feldíszített bábuját és elkezdett célozni. Már csupán 20 másodperc volt hátra, amit Hartmann is látott az órán, de õ csak tovább célzott. Kínosan lassan teltek a másodpercek ellenfele számára, de még mindig csak tovább célzott. Ekkor letelt a játékidõ és megszólalt a mérkõzés végét jelzõ hang. Hartmann kiesett a versenybõl. Anélkül, hogy egyáltalán kísérletet tett volna a szöglet bepasszolására. A kívülálló számára érthetetlen volt, hogy miért nem próbálta meg a passzolást, bármi is lesz az eredménye, hiszen így biztos volt, hogy kiesik. A kérdõ tekintetek hatására Hartmann azzal védekezett, hogy: „nem volt már idõ elvégezni a szögletet”. A laikus olvasóin számára jegyezzük meg, hogy egyébként ennyi idõ alatt kb. tízszer is el lehetett volna végezni a szögletet, de hát Hartmann nem kapkodós fajta. Talán jobban félt a rosszul beadott szöglet kudarcától, mint saját kiesésétõl.