2024. március 28. csütörtök 09:48

A Magyar és Nemzetközi Szektorlabda Szövetség oldala

Minden, amit a gombfociról tudni akarsz: szektorlabda, 12 érintéses asztali-labdarúgás, gombfoci

Köszönöm! – Horváth Imre mosolya

4 min read

Most, hogy kiderült, miszerint az egészségi állapotom nem olyan vicces, sorozatban kapom a megkereséseket, személyesen és telefonon egyaránt. Leírni sem tudom azt a tengernyi kedvességet, lélekcirógatást, amiben részesítetek engem. Még olyanok is, akikkel kifejezetten nem vagyok jóban. Köszönöm Nektek! Gyertek kicsit közelebb, hogy mindnyájatokat átölelhessem! Bebizonyítottátok, hogy nagyszerû emberekbõl áll a gombfocisták közössége!!!

S ha már így belecsaptam a lecsóba, és közhírré tettem a magánügyeimet, akkor röviden le is írom a lényeget, mert annyian, és annyiszor kérdezitek, hogy mi is történt valójában, hogy az itt leírtakkal megspórolok néhány órát az életembõl, és nem kell újra és újra mindent elmesélnem, s ahogy mesélek mindent újra átélem .
Szóval, szerintem minden ott kezdõdött, amikor 2 éve hatodszor is nekivágtam a Hegyi Maraton tájékozódási futóversenynek, de edzetlenül. Valahogy végigszenvedtem volna a versenyt, de a 18 km-nél megcsúsztam. Százszor és ezerszer csúsztam már meg így tájfutás közben, csak most a fáradtság miatt nem tudtam korrigálni, és a saját lábamra estem. Eredmény: hármas bokatörés.  Alig gyógyultam meg, sikerrel összetörtem magam biciklivel. Újabb kórházi ápolás, és sok antibiotikum, ami sejtésem szerint belegázolt az immunrendszerembe. Megjegyezném: ezt megelõzõen 40 évig nem voltam orvosnál.
A kórházban persze a lábmûtét elõtt megvizsgáltak, melynek során kiderült, hogy mintegy húszféle  betegségben szenvedek. Közülük három komoly. A szívmûtétem után viszont pihenni szerettem volna a nyáron, de az azzal telt el, hogy a testemen keletkezett piros kiütéseket kenegettem, kevés eredménnyel. Aztán novemberre megszületett a diagnózis: a bõrgyógyász szerint egyszerre van pikkelysömöröm, és ekcémám. Kaptam is rá kenõcsöket gazdagon. Tetõtõl talpig be kellett kennem velük magam, mivel decemberre már az egész testemet elborították az égõ vörös foltok, amelyek felváltva csíptek, szúrtak égtek, vagy viszkettek. Nem szeretném részletezni, hogy mennyi szenvedésen mentem át, szerintem leolvasható az arcomról.
Aztán eljött 2015, az NB I. csapatbajnokság ideje. Ekkorra már magam sem ismertem magamra, ha tükörbe néztem. Mint aki belefutott egy méhrajba, úgy fel volt dagadva a fejem, és járni is csak csoszogva tudtam. Ennek ellenére becsülettel végigjátszottam a napot úgy, hogy senkitõl sem kaptam ki. A verseny után kibírhatatlan kínjaim voltak ezért bementem a Bõrklinika ügyeletére. Ahogy meglátott az ügyeletes orvos, nem engedett sehová, hanem késõ este befektetett egy szabad ágyra.
Tizenkét napig vizsgálgattak, de csak csóválták a fejüket, mert a fõorvosnak nem tetszett a laboreredmény. Tekintve, hogy pont ez a doktor nemzetközi hírû pikkelysömör szakértõ, ezért jól ismerte e betegség jeleit, amit rajtam nem észlelt. Ezért megcsináltatta még egyszer a vizsgálatokat. Ekkor derült ki, hogy semmi baja a bõrömnek – eddig a jó hír -, viszont Sezary- szindrómában szenvedek, ami egyfajta ritka rákbetegség. Gyógyítani az orvostudomány jelenlegi szintjén nem lehet, azonban léteznek olyan kezelési módok, amelyek jelentõsen lelassíthatják a nem kívánt folyamatokat. Ez folyik most, amely fél évig tart. Ennek túlélési esélye 90%, ami elég sok. Azonban, ha arra gondolok, hogy távoli kapuralövéseknél, amikor alig látszik valami a labdából, én szoktam mostani, hogy 10%-ot adok, hogy bemegy. Nos, ilyekor szoktam hatalmas gólokat rúgni, úgy hogy nem vagyok túl nyugodt attól a 90%-tól.
Ha pedig augusztusra befejezõdnek a kezelések, akkor derül majd ki, hogy reagált a szervezetem, és ekkor lehet óvatosan jósolgatni, hogy mennyi van még hátra. Orvosom (persze õ elfogult) szerint akár 10 évem is lehet. Persze, könnyen beszél, mert még senki sem ment vissza hozzá reklamálni, ha tévedett.
Ettõl függetlenül pánik nincs, és a humorérzékem sem hagyott el. Mondogatom is, hogy a „Kaszás” jó nagy fába vágta a fejszéjét, amikor velem kezdett.  De hát most kapcsolok: nincs is fejszéje a Kaszásnak, hanem csak kaszája. Azzal aztán sohanapján fogja kivágni ezt a fát! De hát õ tudja, meg lehet próbálni. Jó kis meccs lesz! Lehet megtenni az odszokat.