Kicsi, kisebb, legkisebb

Tavaly év végén Szathmáry Károly és a Váci Forte életre hívott egy tornát, egyszerűen csak Utánpótlás Verseny néven, ami után szintén nagy sikerrel vettek részt a gyerekek a Bártfay Kupán. Szövetségünk a ma megrendezett váci versenyt már egyszerűen csak Utánpótlás Országos Bajnokságnak keresztelte.

Az idei verseny időpontja épp egybe esett Mikulás napjával, ami jó ómennek is tűnhetne, azonban így olyan nagy utánpótlás bázisok maradtak távol, mint Debrecen vagy Maroslele, de Sopron is csak két fővel képviseltette magát. Azonban így is összegyűlt egy hatfős mezőny, akik teljes körmérkőzéses rendszerben döntöttek a legjobbak kilétéről. Hogy tétje is legyen a más korosztályok ellen vívott meccseknek, arról Karcsika gondoskodott, aki Bártfay Csaba kifejezetten gyerekeknek készített gombfoci-csapataival kedveskedett a kilencvenes éveket már csak történelemkönyvekből ismerő fiataloknak, akik pedig helyezésük sorrendjében választhattak a különböző alakulatok közül.

Talán a hely szelleme – kevés annyira támadó felfogású klub van az országban, mint a váci -, hogy a gyerekek szinte minden meccsén született gól, sőt, két alkalommal meg sem álltak ötig! Volt örömujjongás, pityergés (egy-egy büszke pillanatban ez megengedett volt az edzőbának is), és egyáltalán minden, ami ahhoz kell, hogy érezzük: ezekben a fiúkban ott a tűz. Akik pedig ott voltak, hogy segítsék a nebulókat: Kovács Péter, Mártonfi István, Rauscher Tamás, Theodos Sándor és Inczédi Gergő, valamint gödi Rétesház által felajánlott finomságok megfelelő arányú elosztásáról, az üdítők töltögetéséről gondoskodó „Anita néni”.

Na de az eredményekről is essék szó, kezdjük egy egyszerű ténnyel: Kelemen Gergő agyonverte a mezőnyt! A soproniak üdvöskéje nem sokat gondolkodott, ha be kellett vágni egy helyzetet, egyetlen pontvesztését a váci remény hordozójának, Rozman Teodornak köszönheti. Hogy Gergő után milyen totális őskáosz alakult ki, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a második és a hatodik helyezett között mindössze három pont lett a különbség. Senki nem távozott nyeretlenül! A nüansznyi különbségekből a mezőny legkisebbike, a hétpontos Mártonfi Zoltán jött ki legjobban, ami nagy dicsőség a még csak negyedikes kisfiúnak. A büszke apuka pedig azt láthatta, hogy fiát a másik követi a tabellán, ráadásul pontegyenlőséggel, maguk mögé utasítva a csak egyel kevesebb egységet gyűjtő Teót. Muntág Mátyás és Vági Martin egyaránt négy pontot szorgoskodott össze.

A rendezők salamoni döntést hoztak, amikor látták, hogy az ifjúsági mezőny negyedikje csak olyan kevéssel – nevesen egy ponttal – maradt le a dobogóról, ami méltán érne „valamit”: így a negyedik helyet háromésfeledikké avanzsálták, amiért természetesen már jár a bronzérem! Mindezek tudatában a verseny végeredménye:

A verseny végén az összegyűltek kijelentették, hogy nem is várnak egy újabb esztendőt a viszontlátásra: már a januári Szili Balázs Emlékversenyen újra összecsapnának.