Gyuri és az infláció

Laci, Gyuri és Imre klubtársak voltak és rendszeresen tettek eleget jugoszláviai sporttársaik versenymeghívásainak. Közülük is talán Laci volt az, aki a legtöbbet járt a Vajdaságban és kiválóan ismerte a vásárlási lehetõségeket. Figyelmes ember lévén hamar feltalálta magát az infláció sújtotta országban. Odafelé kissé kiszámolták az idõt, de hazafelé lehetõség nyílt a vásárlásra. Ahogy a verseny végén elköszöntek vendéglátóiktól és becsapódott gépkocsijuk ajtaja, Laci azonnal felélénkült. Sorolni kezdte, hogy mit és hol érdemes vásárolni. Nem is csalódott senki. Laci mindent tudott. Különösen egy bizonyos italt emlegetett sokat, amit nem lehetett mindenütt kapni, de Laci ennek is tudta a lelõhelyét. Túl a piacozáson, megérkezetek ahhoz a bizonyos üzlethez. Be is siettek mind a hárman. Laci ismerhette az öreg bika – fiatal bika történetét, mert centiméterrõl centiméterre átfésülte a boltot. Gyuri viszont berohant, felismerte az ajánlott ital üvegét, felkapta és már rohant is a pénztárhoz. Imre viszont hátra maradva nem értette, hogy Laci mit nevet Gyurin. Sorban állás közben Gyuri is észrevette, hogy Laci hamiskásan mosolyog nem létezõ bajusza alatt, ezért rá is kérdezett a jókedv okára, de Laci elhárította a választ. Közölte, hogy csak 30 km út megtétele után fogja elmondani mosolygása okát. Gyuri le sem vette a szemét a kilóméter óráról, és amikor megtették az elõírt távolságot azonnal kibuggyant belõle a kérdés. „Nem fogsz örülni, ha megtudod” – mondta Laci. Gyurinak aztán mondhatta, már teljesen be volt sózva a kíváncsiságtól. Nézd csak meg, Gyuri! Én is vettem egy ugyanilyen üveg italt. Látod az árát, és most nézd meg a tiédet. Gyurinak lefagyott a mosoly az arcáról, amikor meglátta, hogy az õ árcédulájára a dupláját írták, mint a Laciéra. Laci szép lassan elmagyarázta. Tudod Gyuri, itt akkora az infláció, hogy naponta kell átárazni az árukat. Én az italok közül a hátsó sorokból választottam, amit még tegnap, vagy tegnapelõtt tehettek ki, de elfelejtettek átárazni. Te viszont az elsõ sorból lekaptad a friss szállítást. Hát ezen nevettem – magyarázta Laci. Így szoktam fél áron vásárolni. Látod most is sikerült. Örülök – mondta Gyuri és valami citromdíjas mosolyt erõltetett az arcára, ami inkább látszott vicsorgásnak, mint örömnek. Imre, pedig úgy nevetett, hogy majd kirántotta a kormányt a helyébõl.