Gyuri a „takarékos”

Gyuri rendszeres versenyre járóként bizony igen sokat költött szállásra, utazásra, étkezésre, mert abban az idõben még nem volt elismert sportág a gombfoci, hogy bárki is támogatta volna a versenyzõket. Egy pécsi versenyrõl vasárnap délután hazafelé tartva betértek a pesti versenyzõk a vasútállomás éttermébe, hogy a vonatindulásig megebédeljenek. Mindenki jóízûen megette kikért ételét, és elégedetten kortyolgatta italát, egy kis versenyértékeléssel töltve az idõt. Egyedül csak Gyuri dohogott. Sokallta a kifizetett 60.-Ft-ot és egyfolytában azon törte a fejét, hogyan csökkenthetné a kiadásait. Hirtelen ötlete támadt, és fogadást ajánlott társainak. Fogadjunk 100.-Ft-ban, hogy kieszem a vázából a virágot – mondta. Az asztalnál ülõk rövid tanácskozás után vállalták, hogy összedobják a 100.-Ft-ot. Gondolták, megér a várható mulatság ennyit. Gyuri mohon befalta a büdös, vastag szárú, hervadó virágot és diadalittasan bekasszírozta a 100 forintját. Azonban ebben a pillanatban rosszul lett és ki kellet mennie a mosdóba. Rövid úton megvált a virágtól, de egyben a 60.-Ft-os finom vacsorájától is. Nagy baj nem történt. Perceken belül visszatért a színe, sõt. Ha lehet még vörösebb lett a feje, mint azelõtt, méghozzá a méregtõl. Hangosan bosszankodott, hogy hiába szórakoztatta a közönséget és nyerte meg a fogadást, most ebédelhet újra és nem nyert a fogadáson semmit. Végül is érthetetlen a bosszankodása, hiszen egy ebéd árán háromszor is ehetett Gyuri, a takarékos.