Egészen hihetetlen győzelem

A hetvenes években történt, hogy a Frencvárosi TSK csapata Szegeden szerepelt az NB II. csapatküzdelmein. A csapat egyik fiatal játékosa is helyet kapott a csapatban, aki viszont megfázott a bajnokság elõtti napokban és kicsit be is lázasodott. Ennek ellenére esze ágában sem volt lemondani a játékát. Örült, hogy végre bekerült a csaptba. Szegedre utazás közben azonban már érezte, hogy hiba volt idõ elõtt felkelni az ágyból, mert egyre rosszabbul kezdte érezni magát. A hõemelkedése már elérte a 38-39 fokot, a hangja pedig Luis Amstrongéra kezdett hasonlítani. Megérkezvén a verseny helyszínére megkezdõdött a bemelegítés. Éder Csaba, a Fradi szakosztályvezetõje, oda is ment játékosához megkérdezni – na rendben lesz minden? Persze – hangzott az elszánt válasz, miközben a fiú alig tudta átlõni a labdát a túloldalra a saját gombjai között, mert már homályosan kezdett látni a láztól. Öngyilkosság ilyen állapotban játszani! Közben elkezdõdött az elsõ mérkõzés: Szeged – Ferencváros, melynek során a három hazai játékos csapott össze a három vendégjétékossal. A bennünket érdeklõ mérkõzésen a szegedi jétékos nagy elánnal vetette magát a küzdelembe és egyre – másra dolgozta ki helyzeteit a lábán alig álló budapesti ellenfele ellen, amit izgalmában mind ki is hagyott. Betegen nem könnyû koncentrálni, hát még egy felpörgött ellenféllel szemben. Újabb és újabb szektorok, azokból meg gólhelyztek követték egymást, de mint akit megbabonáztak, a szegedi fiú mindent kihagyott. A kisebb-nagyobb helyzetek összesen már a 16-ot is elérték, amikor a mérkõzés utolsó perce következett, miközben változatlanul a szegedi fiú rohamozott a térfelét egyszer sem átlépõ, így eddig kapura sem lövõ fradista ellenfelével szemben. Ekkor egy kecsegtetõ lehetõsége támadt, ahol már csak be kellett volna pöccintenie a labdát kb. 2-3 cm-rõl szektorba és ajtó – ablak nyitva, szemben a kapuval. Bárki megcsinálja, s akkor meg is van a hõn áhított vezetés, illetve a gyõzelem. A szegedi fiú bajusza alatt halvány mosoly jelent meg, gondolván magában: most ledöflek! Ekkor azonban megszólalt az óra, végét jelezve a mérkõzésnek. Aki versenyszerûen játszik, az tudja, hogy ilyenkor még van egy lépése annak, aki következik. Ebbõl a lépésbõl gólt lehet elérni, de akár öngólt is lehet véteni. Ilyesmi persze nem fordul elõ, hiszen utolsó lépésként senki sem szokott a saját kapujára lõni. A szegedi fiú viszont éktelen haragra gerjedt. Nem elég, hogy ellenfele megúszta a helyzeteket, hogy ennyi lövésbõl semmi sem ment be, most még a tetejében ezt a jó helyzetet sem lehet rálõni, mert a labda éri a vonalat. Emiatti dühében akkorát rúgott a labdába, amekkorát csak tudott. A labda átszállt a fradista térfelére ott eltalálta az egyik szélsõhátvédet, majd visszapattant a saját térfelére, s mintegy mésfél méter metétele után bepattant a saját kapujába. Öngól. Hát így is lehet nyerni, ha hiszünk benne. A gombfociban is kerek a labda és az akarat, a kitartás bizony csodákat képes mûvelni (persze egy kis szerencsével).A meccs végén Éder odament játékosához. Na mi lett? Simán hoztam a meccset 1-0-ra – hangzott teljes természetességgel a válasz.