Akkor csak négyet kérek!

A Jókai utcai Gombfoci Szaküzlet 1985-óta mûködik. Az elsõ években tulajdonosa – Horváth Imre – munkaviszonya mellett mûködtette az akkor még kuriózum számba menõ üzletet. Délután 4-tõl este 7-ig tartott nyitva. Történt, hogy Horváth egy délelõtt elkérte magát munkahelyi fõnökétõl, hogy egy hivatalos ügyét elintézze. Ehhez azonban be kellett ugrania egy iratért a boltjába. Az irat hamar elõ került, amikor zaj hallatszott a bejárat felöl. Éppen olyan, mintha valaki a résnyire kinyitott ajtót feszítené, hogy beférjen. Fel is szólt Horváth, hogy zárva van az üzlet, de hiába. A kissé erõszakos vevõ már ott is állt a pult elõtt és rendelt. Horváth megismételte a váratlan vevõnek, hogy zárva vannak, jöjjön vissza délután, vagy másnap. A kedves vevõ azonban nem tágított. Azt mondogatta, hogy délután utazik. \”Akkor jöjjön vissza, ha hazaérkezett\” – mondta Horváth. „De én Izraelbe utazom” – folytatta a vevõ. „Majd ha haza tetszik jönni, akkor szeretettel várom, de most nincs idõm” – válaszolt egyre türelmetlenebbül Horváth. „De én Izraelben lakom” – védekezett a vevõ. Az más – mondta Horváth és megkérdezte, hogy mivel is szolgálhat. Nos rendelt is a kedves vevõ, gazdagon. Pályán kívül mindent vitt és több ezer forint értékben vásárolt. Csak az arányok kedvéért tesszük hozzá, hogy akkoriban a létezõ legdrágább csapat 300.-Ft-ba került, míg a ma 100.-Ft-os labdáért akkoriban 5.-Ft-ot kellett fizetni. Miután egy nagy halomban álltak a pulton a vásárolt holmik, a vevõ elõvette pénztárcáját, amiben feltûnõen sok pénz volt. Fizetés után pakolás, miközben Horváth a homlokára csapott. „Jaj, a labda! Labdát nem tetszett vásárolni, nem lesz mivel játszani otthon”. Tényleg – mondta a vevõ. „Akkor kérek öt labdát. Mennyibe kerül darabja?” Öt forint – érkezett a válasz. „Akkor csak négyet kérek” – mondta ijedten a vevõ.