A hihetetlen fals

Egyszer volt, hol nem volt, sok évvel ezelõtt fiataljaink készültek a Világifjúsági Találkozóra, közismert rövidítésén a VÍT-re. A VIT tiszteletére nagy sportünnepélyt rendezetek Budapesten a Semmelweis utcában, amit erre az alkalomra VIT utcának kereszteltek el. A szövetség vezetésére már akkor is jellemzõ volt, hogy minden lehetõséget megragadtam a gombfoci népszerûsítésére. Így volt ez akkor is. Ez alkalommal Jurcsik Gabi és Horváth Imre páros gondoskodott a gombfoci-show-ról. Tûzött a nap, amitõl hihetetlenül felforrósodott a pálya felülete. Egy másodpercnyi célzás után már lõni is kellett, ha nem akarta a kezét megégetni az illetõ. Ezzel együtt nagyon jól csúszott a pálya és szenzációsabbnál szenzációsabb passzokat, valamint óriási gólokat produkáltak a versenyzõk. Ahogy telt a nap, egyre nagyobb tömeg kezdte õket körülvenni, és lelkesen figyelték a bravúros megoldásokat, egymásnak is felidézve egykori saját gombfoci emlékeiket. Egy baj volt csak, lejtett a járda. Ez eléggé zavarta a játékot. Minden hosszabb átadásnál a labda mozgása körívet írt le a házfal irányában, keresztben. Játékosaink, viszont nemhiába voltak profik. Hamar alkalmazkodtak a helyzethez és lassan már bele is számították célzásukba a pálya húzását. Ekkor Jurcsik Gabi szerelés gyanánt a balhátvédjével elõre akarta rúgni a labdát a balszélsõje és az oldalvonal közötti keskeny sávon. Gondolt egy merészet és lágyan passzolt elõre, hátha behúzza a pálya a labdát a balszélsõje elé. És bejött. Ugyanis pont ott fogyott el a labda lendülete a szélsõ mellett, ezért ott el kezdett befelé csúszni, pont szektorba a balszélsõ elé. Óriási üdvrivalgás tört ki. Micsoda falsot adott a labdába, – álmélkodtak hangosan a nézõk. És igazuk volt: ilyen szektort még senki sem látott gombfocimérkõzésen. Hangos sikere volt a játéknak.