2015-ös szektorlabda évértékelés
7 min readAz eddig megszokott évértékeléstől merőben más formában lesz az idei elszámolás. Úgy érzem, 2016-tól új időszámítás kezdődhet, ha minden a terveink szerint alakul.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Engedjék meg, hogy a Magyar Szektorlabda Szövetség – megbízott – alelnökeként, valamint a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) szektorlabda szakosztályának vezetőjeként én, Puskás Zoltán számoljak be a 2015-ös év szektorlabda és 12 érintéses történéseiről, már ami a magyar vonatkozásokat érinti.
Ismét eltelt egy év, tele csupa gombfocizással. A 2014-es rendkívül sikeres évet követően – Budapest adott otthont a VII. Szektorlabda Európa-bajnokságnak és az első Interkontinentális Döntőnek a Vasco da Gama vendégszereplésével – bizakodva, reményekkel és álmokkal telve vártuk az újabb esztendőt. Tervek és elképzelések tömkelege röppent fel a megbeszéléseken, és úgy tűnt, sportágunk elmozdulhat a holtpontról. Több helyről is bizakodásra okot adó híreket kaptunk, amelyek magasabb szintről jöttek, és amelyekkel mi is magasabb szintre léphetünk. A nemzetközi megmérettetések és az azokon elért sikerek nagyban segítették az előrehaladást mindkét szakágban (szektorlabda és 12 érintéses), melynek a brazilok 12 érintéses játéka örülhetett jobban, már csak az előtérbe kerülés végett is. Állami elismerések, média megjelenések, támogatók érdeklődése; ezek jelezték számunkra a szektorlabda ismertebbé válását. Úgy éreztük, sikerült az áttörés – hokis berkekben ezt úgy mondják, megtört a jég.
Horváth Imre elnök úr betegsége és egészségének rohamos romlása azonban keresztülhúzta a tündérmesét. Az év elején diagnosztizált súlyos betegség miatt elnökünk nem hogy minőségben, de mennyiségben sem tudott már a szövetség rendelkezésére állni, ami valljuk be, óriási érvágás annak tudatában, hogy valaki a nap 24 órájából 28-at foglalkozik egy szövetség ügyes-bajos dolgaival. Egyedül. Mert ugye az a biztos munka, amit az ember saját maga végez el. Ez a precizitás miatt lehet jó is, de ugyanúgy rossz is, mert elveszhetünk a teendők között. Sajnos utóbbiból több jutott az elmúlt időszakban. A gonosz boszorkány átka csak időlegesen tűnt el, felfelé ívelő történetünk a csúcs közelében megtorpant. Nyakunkon volt a csapatbajnokság, a Bajnokok Ligája, a Vb-kvalifikáció hat fordulója, valamint a VII. Szektorlabda Világbajnokság is. Ha a felsorolásból csak egyet is kiemelünk, az elég lehet mércének, de így együtt szinte azonnal Ethan Hunt (Mission: Impossible) juthat az eszünkbe. Az eddig felépített kártyavár az összeomlás szélére került, amit nagyon nehéz összetartani, főleg úgy, hogy az ideiglenes vezetőség Debrecenbe került. A megtorpanás vége hamar teljes összeomlás lett volna, ha a mindig lelkes debreceni gombozók nem sietnek a lyukakat betömni. Tették ezt a lehetőségeikhez képest kicsit tovább menve is, amiért a DEAC szektorlabda csapatának minden egyes tagját elismerés illeti. Számomra az év játékosa címet idén nem egy-egy, zöld asztalon elért szép eredmény, vagy versenyeken sorozatosan dicsőséget szerző játékos, hanem a debreceniek ténykedése nyerte el, így, amennyiben megbocsájtják ezt nekem, én nekik adnám ezt a dicső címet. Mindegyikőjüknek!
Lássuk is, miért esett rájuk a választásom, és miért is vagyok annyira büszke erre a társaságra:
Kezdődött azzal, hogy a debreceni srácok gyorsan megrendezték a csapatbajnokságot, majd levezényelték a kvalifikáció mind a hat fordulóját, és öt (!!!) héttel a vébé kezdése előtt a világverseny rendezői feladatait is elvállalták. Ez azt jelentette, hogy mindössze egy hónapjuk maradt arra, hogy megmentsék a magyar gombfoci társadalom renoméját, és valljuk be, a lehetőségeikhez mérten ez maradéktalanul sikerült is nekik. Nem olyan formában és minőségben, mint azt elképzelték – hiszen az idő rövidsége sok akadályt állított eléjük, nem beszélve a helyszínen adódott egyéb gondokkal -, de mindenki megelégedettségére sikeresen zárt a négynapos rendezvény, amelyen Japánból, Brazíliából és Lengyelországból is érkeztek résztvevők. Így a győztesnek – ebben az esetben minden résztvevőnek – nem kell magyarázkodnia a hiányosságok miatt. Ami külön öröm volt a vébén, hogy egy japán delegáció is megjelent pusztán azért, hogy felmérjenek mindent, ellessenek minden apró részletet, ugyanis 2018-ban Tokió ad otthont az újabb világversenynek. Az egyetlen gond – az idő rövidségén kívül – az volt a rendezvénnyel, hogy a főváros központúság miatt így kiesett egyes körök perifériájából, ami azt jelenti, hogy egyelőre nem látszik az a munka, amit idén végeztünk. De az előjelek biztatóak! Sok remeknek tűnő ötlet röppent fel az utóbbi időben, amit meg kell (!!!) valósítani, és a sikeres világverseny megfelelő támpontot nyújthat ehhez.
Azonban a terveket tetteknek kell követniük. Ez a 2016-os évben annyit jelent, hogy az első negyedévben meg kell rendezni a Bajnokok Ligáját, és amennyiben magyar csapat végez az élen, ki kell juttatni azt Brazíliába az Interkontinentális Döntőre, amely Sao Pauloban lesz, a Palmerias ellenében. Majd készülni kell a VIII. Szektorlabda Európa-bajnokságra, amely ugyan 2017-ben lesz esedékes, de már 2016-ban el kell mindent rendezni, hogy elkerüljük az ideihez hasonló kellemetlen szituációkat. Mindezek mellett az új tagországok – Lengyelország és Spanyolország – bevonzását kell folytatni. Idén mind Barcelonában, mind pedig Poznanban sikeres látogatást tettünk, amely előrébb mozdíthatja egymás kultúrájának és játékának a megismerését, elsajátítását és a látogatásokat folytatni kell, hogy rövid időn belül megfelelő ellenfelekké válhassunk egymásnak. Lengyel barátaink az idei vébén is szerepeltek már, úgyhogy kellő bepillantást kaphattak a játékról. Reméljük, a következő Eb-n már teljes értékű résztvevőként üdvözölhetjük poznani és barcelonai barátainkat.
Szerencsére a másik magyar szövetséggel – Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség (MALSZ) – is sikerül lassan azt az utat megtalálni, amely mindkét fél számára előnyös lehet, bár sokat kell még közelednie a két félnek a közös jövőkép kialakításának érdekében.
Elnökünk, Horváth Imre eddigi munkája és ténykedése utat mutat számomra, alelnökként mind a szövetség, mind pedig a sportágunk jövőképét szeretném minimum arra a szintre emelni/visszahozni, mint ami bő egy évvel ezelőtt volt, és ha lehetséges, még magasabbra helyezni azt a bizonyos lécet. Tervek, ötletek vannak a jövőre nézve. Nem is akármilyen tervek ezek! Egyesek azt mondják, ne képzeljük túl a történetet, de én bízom benne, hogy a közeljövőben sikerül szintet lépnünk. Sokat kell robotolni, még többet áldozni az ügyért, de kitartással és akarattal elérhetjük a sikereket. Talán egy-két kisebb külső segítség is kell az önellátó szövetségünknek, hogy az előrelépés látható, kézzel fogható legyen, de az adódó lehetőségeket miért ne használnánk ki? Őszintén remélem, hogy lesznek olyan történések a hazai gombfocis életben, amelyek megmozdítják az álló vizet és a debreceniek tenni akarása átragad másokra is, hogy egységben tegyünk az ügyünkért. Ehhez persze az is kell, hogy a szektorlabda sport végre kilépjen a gombfoci játék árnyékából, azaz ne sajnáljanak le minket, hanem adjanak egy kis esélyt az életben maradásra.
Bízom benne, hogy a gombfocis társadalom eddig nem látott összefogásba kezd!
Ezekkel a szavakkal zárom a 2015-ös évértékelést, és kívánok mindenkinek kellemes karácsonyt és sok-sok sikerben gazdag új esztendőt!
Puskás Zoltán
Magyar Szektorlabda Szövetség
Megbízott alelnök